Mátrai

A Mátra-hegység déli lankáin az északról védett szőlőterületeken – egykori mátraaljai borvidéken – már a középkorban is jelentős bortermelés folyt. Több világi és egyházi uradalmi szőlő, sőt középkori pince hirdette a helyi bortermelés hírét. Leghíresebb a XVIII. század közepén épített gyöngyöstarjáni úgynevezett Haller-uradalmi dézsmapince, amelynek feneketlen gyomra nyelte el a környék musttermését, hogy kiváló fehérbort érleljen.

A XX. század első harmadában a Károlyi-uradalom debrői hárslevelűje ért el világhírnevet. De a gyöngyösiek mellett az abasári, domoszlói, nagyrédei és visontai borok is méltán híresek. A borvidék szőlőültetvényeire gondozottság a jellemző.

A Mátra hegyvonulatai a domboldalakat védik az északi széltől, a szőlőterületek többsége az erdők között húzódik meg. A múlt és a jelen jól megfér egymással: a modern borkészítés és a régi időket idéző magyar szüreti szokások sem zárják ki egymást. Több középkori eredetű borospince található a vidéken, egy része felújítva ma is bort kínál.

Jellemző szőlőfajták
Irsai Olivér, chardonnay, leányka, szürkebarát, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon

Földrajz, éghajlat
Jellemző a vidékre, a Mátra védettséget biztosít az északi szelektől, viszont a csapadék nagy részét is felfogja. Ennek is köszönhetően jó mikroklíma alakult ki. Talaja változatos, pannonagyagra, márgára, löszre, andezitre, riolittufára képződött barna erdőtalaj, fekete nyiroktalaj, barnaföld jellemzi, mészben többnyire szegény a talaji.

A borvidék területe
Összesen 32.000 hektár

Meghatározó borászatok

Települések
Abasár, Apc, Atkár, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra, Hatvan, Karácsond, Kisnána, Markaz, Nagyréde, Rózsaszentmárton, Szücsi, Vécs, Visonta településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.