Aszár-Neszmély

A borvidék területén már a római korban is termesztettek szőlőt, de a török hódoltság idején a lakosság megritkulásával az ültetvények is tönkrementek. A XVIII. század végére Neszmély és környéke ismét jelentős termelővé vált. Az ottani borok, magas savtartalmuknak köszönhetően a hosszabb szállítást is jól viselték, így jelentős mennyiségben vittek neszmélyi borokat külföldre.

A XIX. század végén az ország szőlőtermelőit sújtó filoxéra-járvány ott is komoly károkat okozott, és a fajtaszerkezet megváltozott. A II. világháború után a termelési és minőségi problémák olyan szintűre nőttek, hogy a terület 1959-ben elvesztette borvidék rangját, amelyet – az új telepítéseknek köszönhetően – 1977-ben visszaszerzett.

A Dunára néző neszmélyi szőlőhegyeken termő borról már Széchenyi István is írt dicsérő szavakat, és sokan kedvelték az itteni bor kellemesen savanykás ízét. Az Esterházy család Csákvári Uradalmának híres ászári mintaszőlészete és pincészete is hozzájárult ahhoz, hogy a vidék a XIX. század második felében nemzetközi ismertségre tett szert.

Jellemző szőlőfajták
sauvignon blanc, Irsai Olivér, ezerjó, chardonnay

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja főként löszön kialakult barna erdőtalaj, de mészkövön, dolomiton kialakult rendzina és homokkövön, márgán képződött barna erdőtalaj is előfordul. Éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb, erősen szeles, de a hőingadozás alacsony és a napsütéses órák száma is elég magas. Legjobb termő területei 150-300 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin.

Területe
1494 hektár

Meghatározó borászatok