Csongrádi

A borvidék a szőlő tenyészidőszakában az ország legmelegebb és napfényben leggazdagabb tája. Története a középkorig nyúlik vissza. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Elsősorban vörös- és siller borok váltak híressé a városi polgárok és a kereskedők révén.

A borvidék homoktalajain sajátos ún. gyalogművelésben, támrendszer nélkül termesztették a kadarkát és a kövidinkát. Az utóbbi évtizedekben az ültetvények fajtaszerkezete a hatalmas síkvidéki szőlőültetvények révén ott is megváltozott, és főként a korábbi érésű, minőségi fajták területe növekedett. A szőlőtermesztés korszerűsítése a borminőség jelentős javulását és a borvidék rangjának növekedését eredményezte.

A privatizáció és a rendszerváltozás az ottani szőlészeteket rázta meg legjobban. Azonban az alföldi borok savai lágyabbak a hegyvidéken termesztettnél, és ez kedvez a mai ízlésnek. A szőlőtermelésért és a borok minőségének elismeréséért kapta meg Csongrád 1986-ban "A Szőlő és a Bor Nemzetközi városa" címet.

Jellemző szőlőfajták
rajnai rizling, kövidinka, kékfrankos, zweigelt

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja jellemzően homokos és homokos lösz. Klímája száraz, szélsőséges és sok a napsütés. A területre a hőmérséklet közepes ingadozása a jellemző. Az évi hőmérsékleti szélsőségek mérsékeltebbek, mint az alföldi borvidékeken. A páratartalom aránylag magas. A késő tavaszi és a kora őszi fagyok erőssége és gyakorisága mérsékelt. Csapadékátlaga közepes

A borvidék területe
2360 hektár

Meghatározó borászatok
Ungerbauer Családi Borpince