Szekszárdi

A napfényben gazdag tájon – részben mediterrán jellegű hatásoknak, részben pedig a könnyen felmelegedő világos színű lösztalajoknak köszönhetően – kitűnő vörösborok teremnek a Szekszárdtól Bátáig húzódó területen.

A kelták szőlőtermesztése csak valószínűsíthető, de a rómaiaké bizonyítható. Akkoriban a Szekszárd város helyén lévő római települést Alisca-ának hívták. Találtak egy márvány szarkofágot, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtő is látható. Feltételezik, hogy a szőlőtelepítő Probus császár vörösborszőlő-fajtákat is termesztett itt.

A középkorban még a fehérbortermelés volt az elterjedtebb arrafelé, később az oszmán törökök hatására balkáni eredetű vörösborkultúra alakult ki. A 18. században német telepesek fejlesztették tovább a vörösbortermelést. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, de időnként kiváló zamatú bort adó kadarka volt az uralkodó, újabban azonban a biztonságosabban termelhető kékfrankos, cabernet, merlot került túlsúlyba.

A szekszárdi vörösborok színanyagban gazdagok, tüzesek, „bársonyosak”. Kiemelkedően rangos ismét a hagyományos kadarka fajtára épülő új szekszárdi bikavér. A fehér- borok kissé lágy karakterűek, tüzesek, zamatgazdagok.

A XIX. század végén Európa egész területére szállították a szekszárdi vöröset, még Franciaország is nagy mennyiségben vásárolt belőle a filoxéra-vész idején, mivel - mint mondták - az ottani bor minőségével egyedül a szekszárdi ért fel. Liszt Ferenc Szekszárdon járva többször is megízlelte a bort, sőt még IX. Pius pápának is kedveskedett vele 1865-ben, aki elismerően írta róla a következő szavakat: "... ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet."

Jellegzetes szőlőfajták:
olaszrizling, chardonnay, kadarka, kékfrankos, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, zweigelt

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja vastag, szélfútta lösz, mely olykor a 30 méter magasságot is eléri. Enyhe tél, szélsőséges, de száraz nyár figyelhető meg. Viszonylag későn tavaszodik. Éghajlata dunántúlias, a tavaszi és az őszi fagyok ritkán tesznek kárt az ültetvényekben, nyarai melegek.

A borvidék területe
2300 hektár

Meghatározó borászatok

Települések
Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.