Dél-Balatoni

A Balaton déli partján fehér és vörösbor termelése is folyik. A török hódoltság előtt - a szőlőnek köszönhetően – a környék az ország egyik leggazdagabb vármegyéje volt. A domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, amely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A Balaton és a táj szépsége, a régi kastélyok és pincék miatt sokan látogatják ezt a vidéket ma is.

A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi Bencés uradalmi és az egykori Festetics birtokon, részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak.

Jellemző szőlőfajták
királyleányka, rajnai rizling, chardonnay, kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot

Földrajz, éghajlat
A borvidék éghajlata kiegyenlített, a területek napfényellátottsága kiváló, így a termelési biztonság is jó. A talaj jellemzően homok, lösz, barna erdőtalaj.

A borvidék területe
2820 hektár

Települések
Andocs, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonkeresztúr, Balatonendréd, Balatonszemes, Karád, Kéthely, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.