Tokaj-hegyaljai

Az ország legmagasabb alkohol-, cukor- és savtartalmú borai születnek Tokaj-Hegyalján. E bor titkát nem külön az éghajlati-, fekvési- vagy talaj-adottságokban kell keresnünk, hanem ezek együttes hatásában. A hosszú, párás, napos ősz kedvez az érett szőlőszemek töppedésének, aszúsodásának.

A minőség elérésében az érlelés és a tárolás szerepe sem elhanyagolható. Az itt található riolittufába vájt pincerendszer is optimális - évi hőingadozása 1-2 °C, s ez a bornak igen kedvez. A páratartalom szinten tartásáért az úgynevezett Cladosporium cellare nevű pincepenész a felelős, mely vastagon beborítja a falakat, s az üvegeket bársonyos takaróként bevonva őrzi olykor évtizedeken keresztül, mondhatni hűségesen. A Botrytis cinerea nevű gomba vonja be a szemeket, vékonyítja el a szőlőbogyók héját, segítve a sav és a cukor tökéletes harmóniájának létrejöttét. A világhírű aszúk és szamorodnik e nemes rothadású szőlőszemek hozzáadásával készülnek, s a bor annál értékesebb, minél több aszú szőlőt tartalmaz.

A történelem előtti időktől fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt. Akkoriban már szőlőterületeket találtak elődeink, és értéküket is ismerték. Ezt támasztja alá Turzul (Tarcal) vezér esete is:

"Ekkor Ond, Ketel, meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak, majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték (ez a mai Tokajihegy)."

Azon a helyen, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ma ezt a települést Tokajnak ismerjük. A Tokaj név valószínűleg ótörök eredetű, "folyómenti erdő" a jelentése.

Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-ből származik, a Turóczi prépostság alapítólevelében. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező szőlőműveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül.

A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévő ültetvényeket. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Erről több községnév is tanúskodik pl.: Olaszliszka, Bodrogolaszi. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a Furmint, Bakator, Gohér szőlőfajta is.

Legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyben. A szőlő az Orémusz dűlőből származott. Ez az esemény újabb kutatások szerint 10-20 évvel korábban történt, de fontosabb, hogy valószínűleg sokkal hamarabb készítettek már aszúbort Hegyalján. Ezt támasztja alá, hogy már az 1590-es években használták az "aszú szőlő" kifejezést (Szikszai Fabricius Balázs latin - magyar szótárában), és készítettek egy bizonyos "főbort", amit talán az aszúborral is lehet azonosítani.

Az aszúképződés fontos előfeltétele a késői szüret. 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették.
Az 1600-as években egyre több törvényi szabályozás lépett életbe, sőt 1655-ben az országgyűlés is foglalkozott az aszúborral. Ez is mutatja az aszúbor előállításának gazdasági súlyát.

Az aszúkészítés XVIII. század végén és a XIX. század elején érte el a csúcspontját. Szakírók százai foglalkoztak az aszúval, kémiai és egészségügyi vonatkozásban is. Sokáig aranyat véltek benne felfedezni. Akkoriban szinte valamennyi jelesebb borvidékünkön megpróbálkoztak aszú készítésével, de ezeket a tokaji kiszorította a piacról. A legjelentősebb versenytársak a ruszti és a ménesi voltak.

A legfontosabb vásárlók a lengyelek és az oroszok voltak. A filoxéravész szinte teljesen kipusztította a hegyaljai szőlőket. Az újratelepítés jelentős fajtaszám csökkenést is eredményezett.

A privatizáció után több külföldi befektető is állít elő bort a borvidéken. Az általuk szorgalmazott borászati technológia a nyugti borízlés, és a gyors tőkeforgás elősegítése miatt új aszústílus megjelenéséhez vezetett. Ezek a borok inkább a szőlőből származó, elsődleges aromákra helyezik a hangsúlyt, könnyebbek, kevésbé oxidatívak, mint a régebbi borstílus borai.

Jellemző szőlőfajták
furmint, hárslevelű, sárga muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar

Földrajz, éghajlat
A borvidékre jellemző a meleg nyár, hideg tél, hosszú, napos, párás ősz. Kontinentális jellegű, gyakori a száraz, meleg késő őszi időjárás, ami lehetővé teszi az aszúszemek képződését. A szőlőterületek riolit- és andezittufán kialakult lösz és nyiroktalajon találhatóak.

A borvidék területe
5860 hektár (87 km hosszú, 3-4 km széles)

Meghatározó borászatok

Települések
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.